Régészeti leletek bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarság első nemzedéke a X. század elején megszállta Eger területét. Erre utalnak az arab pénzekkel keltezett fegyveres férfisírok a város határában Almagyaron és Répástetőn. Honfoglaláskori leletek kerültek felszínre a múlt század végén, a Szépasszonyvölgy környékén is.

Szent Istvántól a Tatárjárásig Eger létrejötte valójában egybeesik első királyunk, Szt. István állam- és egyházszervező tevékenységével. Első királyunk még 1009 előtt, a szervezett tíz püspökség egyikét itt hozta létre. Ezt régészeti leletek is bizonyítják. Ezek során nemcsak emberi csontmaradványok kerültek elő a XI. századból, hanem felszínre került egy kör alakú templom, valamint egy kisebb palota maradványa is. A régészeti feltárások megerősítik azt a korábbi hagyományt, hogy első királyunk az egri székesegyház építését valóban nézhette a tőle északra fekvő, később királyszékének nevezett magaslatról. A település, mint püspöki székhely már a korai középkorban jelentős helyet foglalt el a magyar városok sorában. A környék természeti adottságai, az alföld és a hegyvidék találkozása különböző országrészek közötti gazdasági és kulturális kapcsolat létesítését tette lehetővé. Ezt a fejlődést akasztotta meg átmenetileg a tatárjárás 1241-ben, amikor is II. Kilit püspöksége alatt feldúlták és felégették a várost. XIII.-XV. század A tatárok elvonulása után azonban hamarosan megindult az élet. Lambert Eger püspöke 1248-ban bizonyára a tatárjárás tapasztalatai alapján IV. Béla királytól kővár építésére kapott engedélyt. A csaknem teljesen elpusztult város így feltámadt és a XIV- XV. században elérte középkori fejlődésének csúcspontját. Ebben az időszakban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, s helyükre szőlőt telepítettek. A településen egyre több polgári ház épült. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a régi vízfolyást követő belvárosi, ma is kanyargós mellékutcák. A különböző környékbeli települések, például Almagyar, Czigléd stb. összeépültek Egerrel. Mátyás király uralkodása (1458-1490) újabb fejlődést hozott a település életében. Bekensloer János püspök építette át gótikus stílusban a várbeli püspöki palotát, amely jelenleg is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán, később Bakócz Tamás püspökök folytatták. Az ő nevükhöz fűződik a várbeli székesegyház késő gótikus átépítésének megkezdése. Mátyás király halála után Hypolit püspök idején épült a közelmúltban felújított úgynevezett Hypolit-kapu.Török idők 1526, a mohácsi vész után szomorú időszak következett be Eger életében is. A kettős királyság idején a város szinte évente cserélt gazdát, s a török is közeledett. Ez a tény követelte meg a vár megerősítését. 1552 őszén Dobó István várkapitánynak és maroknyi hadinépének sikerült megvédenie a várat, sőt ezáltal Észak-Magyarországot is a terjeszkedő török birodalomtól. Az 1552-es viadalnak állított örök emléket Gárdonyi Géza, az Egri csillagok című hallhatatlan regényében, melyet a világ számos nyelvére lefordítottak. Bár Dobó és katonái a várat megvédték, de az ostrom alatt teljesen tönkrement, ezért szükségessé vált a teljes átépítése. 1553 és az 1596 közötti években kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján végbement a belső és a külső vár újjáépítése. Az egri vár történetének érdekes epizódja, hogy 1578 áprilisától néhány éven keresztül itt szolgált európai hírű költőnk, Balassi Bálint. Míg Dobónak és katonáinak 1552-ben sikerült a várat megvédenie, addig 1596-ban az akkori kapitány vezetése alatt álló idegen zsoldosok azt feladták, így Egerben 91 éven keresztül a török lett az úr. A török uralom emlékét őrzi a XVII. század végén épült karcsú minaret, mely az egykori oszmán világbirodalomban legészakabbra található ilyen építmény. A török hódoltság időszakában Eger egy több szandzsákot magába foglaló török tartomány, vilajet székhelye volt. Eger 1687 decemberében szabadult fel a török uralom alól. Bár a visszafoglalás nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel történt, a város teljesen leromlott állapotba került. A falakkal körülvett területen az egykori feljegyzések szerint mindössze 413 ház volt lakható, s ezekben is főként visszamaradt török családok laktak. A virágzás korszaka A török kiűzése után a felszabadított várost a császári kormányzat kincstári birtoknak tekintette. I. Lipót 1688-ban Egert szabad királyi várossá nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy mentesült az egyházi és földesúri terhek alól. A szabadkirályi városi állapot azonban csak 1695-ig tartott, mert a visszatelepedő püspök Fenessy György visszaszerezte az uralkodótól korábbi püspöki városi jogállását. A Rákóczi-szabadságharc időszakában 1703-tól 1711-ig a város a felszabadult országrész központja volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem többször tartózkodott a település falai között, s itt volt a főhadiszállása. Feltétlenül emlékeztetnünk kell arra, hogy 1705-ben, Egerben keltezték, habár nyomda híján nem itt nyomtatták az első magyar hírlapot, a Mercurius Veridicust (magyarul Igazmondó Merkuriuszt). 1709-ben a városban találkozott a vezérlőfejedelem Ukranciewvel, I. Péter cár követével. A követ különben városunkban halt meg, és a Rácz-templom (szerb templom) környékén temették el. Eger életében a XVIII. század a virágzás, a fellendülés időszaka. Eger püspökei, különös tekintettel Barkóczy Ferencre és Eszterházy Károlyra, kialakították Eger ma is látható barokk városképét. A barokk épületek közül leglátványosabb: a líceum (ma az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola központi épülete), a minorita templom, a kispréposti palota, a nagypréposti palota (ma megyei könyvtár), a vármegyeháza, benne Fazola Henrik két gyönyörű kovácsoltvas kapujával, s a szerb (rác) templom. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt, köztük olyan nagyságokat, mint Kracker János Lukács, Anton Maulberts, Franz Sigrits, Josef Gerl, Fellner Jakab, Fazola Henrik vonzottak a városba. A lakosság száma ugrásszerűen megnövekedett. Míg 1688-ban csak 1200 fő volt, addig 1787-ben már több mint 17 000. Ekkor Eger létszámát tekintve az ország hatodik városa volt. Ekkor érte el virágkorát a szőlőkultúra is. A szőlőterület a településen több mint tizenkétszeresére növekedett. Eger életében a XVIII. század azért fontos, mert Barkóczy, majd nyomdokain Eszterházy püspök a nagyszombati és a bécsi egyetem mintájára Egerben universitast, azaz egyetemet akart kiépíteni. A felsőfokú intézménynek már Egerben voltak előzményei, hisz 1700-ban a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet hozott létre, 1740-ben Foglár György kanonok jogi iskolát alapított 1754-ben pedig Barkóczy püspök bölcseleti iskolát hozott létre. 1769-ben, Egerben Markot Ferenc irányításával megnyílt az ország első orvosi iskolája, amely 1775-ig működött. Sajnos azonban az egri egyetem az uralkodói akarat következtében nem nyílhatott meg. Az egyetemnek szánt épületben található ma a Főegyházmegyei Könyvtár, Magyarország legszebb barokk-könyvtára, s Európa másodikként létesített csillagászati múzeuma eredeti berendezésekkel. Csak érdekesség képpen jegyezzük meg, hogy 1946-tól 1948-ig ismét kísérlet történt Egerben egyetem alapítására, de az akkor sem valósulhatott meg. XIX. század 1804-ben jelentős változás történt az egri püspökség szervezetében. Az uralkodó Egert érseki székhellyé emelte, de kivált belőle a kassai és a szatmári püspökség. Az 1825-től 1848-ig terjedő magyar reformkor Eger életében is maradandó nyomokat hagyott, különös tekintettel a kultúrára. Pyrker László János akkori érsek képtárat hozott létre, melyet 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, mivel a város nem biztosított számára megfelelő helyet. Pyrker ajándéka képezte lényegében az alapját az 1900-ban nyitott Szépművészeti Múzeum anyagának. Pyrker nevéhez fűződik még 1828-ban, a városban az első magyarnyelvű tanítóképző létrehozása, valamint a neoklasszikus stílusban Hild József által épített bazilika, Magyarország második legnagyobb temploma. Sőt 1837-ben Joó János rajztanár Héti Lapok címen elindította Magyarország első műszaki célzatú folyóiratát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmánya képpen 1854-ben Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól, mivel a város megváltotta 50 000 forintért a kilenced és a taksa fizetését. Eger polgári fejlődése más városokétól eltérően azonban 1849 illetve az 1877-es kiegyezés után nem gyorsul meg. Nem kapcsolódhatott be a vasúti fővonalba. Mindössze a már a reformkorban létesített malom, a dohánygyár és a lemezárugyár képviselte az ipari fejlődést. XX. század A századfordulót követő évtizedekben, Egerben az iskolaváros jelleg dominált. Iskolái és más kulturális intézményei miatt magyar Athénnek is nevezték. A század elején 1904-ben megnyílt Egerben az önálló kőszínház, megindult a település csatornázása, közművesítése. Magyarországon 1933-ban Eger elsők között kapta meg a gyógyfürdő engedélyt. Az 1945-öt követő évtizedekben a rendszerváltozásból következően megindul a város iparosítása, amelynek következtében korábbi kulturális központ jellege kezd elhalványulni, amely tény a település korábbi patináját csökkentette. Nagy szerencse, hogy 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, s több más várostól eltérően ezáltal megkímélték a pusztulástól, s az oda nem illő modern épületek beépítésétől. 1978-ban a települést a helyi műemlékek védelme terén kifejtett kiváló munkájáért Hild-éremmel tüntették ki. A városvédő tevékenység elismerését jelenti, hogy az ICOMOS (Történelmi Városok és Falvak Nemzetközi Bizottsága) magyarországi székhelye Egerbe került. Eger története vázolása kapcsán szólnunk kell, ha röviden is, néhány helyi specialitásról. Ilyen a világszerte ismert Egri Bikavér, mint kitűnő borféleség, a XVIII. század közepétől gyártott csekély alkoholtartalmú úgynevezett Egri Víz, a XVIII. század második felében és a XIX. század elején gyártott török eredetű úgynevezett bujavászon. Nem különben kell megemlékeznünk Eger radioaktív tartalmú hévizeiről, amelyek megteremtették már a középkorban az egri fürdőkultúra, e században pedig a nagyhírű úszósport alapjait. Végezetül, ami a jövőt illeti, a rendszerváltás óta egyre világosabbá válik, hogy meg kell találni a város ősi múltjához igazodó fejlődési irányokat. Ezek pedig: az idegenforgalom, a szőlő- és borkultúra, valamint a kulturális élet továbbfejlesztése.