1892 óta a Szinva és a Garadna patak találkozási helyét - ahol az utóbbi vize a Fassola Frigyes földuzzasztotta Hámori-tóba "gyûl" - hívják Lillafürednek.

E Kazinczy Ferenc által "magyar Tempe"-nek nevezett térség a múlt század utolsó évtizedében Bethlen András, akkori földmûvelésügyi miniszter támogatásával kezdett üdülôhellyé válni, aki felesége, Vay Lilla udvarlására-tiszteletére keresztelte meg az újszülött pihenô-gyógyító települést.

A hely szellemét, akkor még szinte zavartalan csöndjét, tiszta levegôjét nyarait itt töltve Herman Ottó már évekkel korábban kezdte rendszeresen "használni". 1890-tôl a mai Erzsébet-sétány 33. sz. alatti "Pele-ház"-ban dolgozott-lakott. Lillafüred a Bükk-hegység K-i felében, a "Fennsík" K-i és a DK-Bükk ÉK-i peremének határán fekszik, a Szinva völgyében, 300-350 m tszf.-i magasságban. Az elôbbi felôl a Szt. István-tetô /650 m/, az utóbbi a Fehérkô-lápa tetô /587 m/ és a Jávor-hegy /626 m/ fogja közre. É-i végén, a Palota szálló alatt, ahol a Hámori-tóból kilépô Garadna és a Szinva völgye találkozik, Felsô-Hámorral szomszédos. A szûk völgy keskeny völgytalpát elfoglaló település fôleg barlangjairól és vízeséseirôl, valamint a Herman Ottó emlékházról és a Palota Szállóról nevezetes.